ÉNEKELJÜNK!

Loading...

Keresés ebben a blogban

2010. május 30., vasárnap

Néhány levert cölöp az utamon

Kedves Olvasóm!


Először is, szeretettel köszöntelek szerény virtuális hajlékomban! Örülök, hogy Te is azok közé tartozol, akiknek ez a blogcím - Énekeljünk! - érdekes, legalábbis egy kattintás erejéig. Persze bízom benne, hogy rendszeresen visszatérsz majd hozzám, hogy együtt elmélkedjünk arról, milyen csodás is énekelni!

Ha már vendégségben vagy nálam, hadd kínáljalak meg néhány fontos mondattal, amelyet nagy elődöktől idézek. Ezek a gondolatok voltaképp kijelölik az utamat, meghatározzák a zenéhez - és úgy általában az élethez - való hozzáállásomat. 

Kezdjük egy bensőséges megközelítéssel:


„Az ének a legszebben kimondott, belülről fakadó szó, a legemelkedettebben formált lelki szépség. Ha énekelsz, nemcsak a hangodat formálod, hanem a lelkedet is, s azét is, aki hallgatja.” 

(Marosi Julianna)

 Ez a maga egyszerűségében újra és újra megrendít:


„Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk." 
(Kallós Zoltán)

És mára álljon itt búcsúzóul "szellemi dédapám" axiómája:


„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” 

(Kodály Zoltán)


Share/Bookmark

1 megjegyzés:

Kriszta írta...

Szia Ada,
én nagyon szeretem a zenét, énekelni is, de azt csak a gyerekekkel, kareokizni. Szeretem a jazz-t, a komolyzenét..... Várom a folytatást!