Amióta élek, énekelek...

Kedves Olvasóm!

Úgy gondolom, illendő néhány mondatban részletesebben bemutatkoznom, hogy világos képed legyen arról, ki is beszél Hozzád ezen az oldalon. Ahhoz, hogy megértsd, miért tartom fontosnak az éneklést, meg kell osztanom Veled életutam bejárt szakaszainak állomásait.

Hamarosan pedig elmesélem a terveimet Veled kapcsolatban…

Addig is tehát, íme, az életem:

A kezdetek

Állítólag hamarabb kezdtem énekelni, mint beszélni…

Édesanyám visszaemlékezései szerint 2,5 éves koromban már „koncerteztem”. Egy nagy kertes házban laktunk albérletben akkoriban. Kiálltam a teraszra, és teli torokból fújtam a számomra épp kedves dalocskákat. Már nemcsak hangicsálás volt ez, hanem igazi éneklés. A szomszédok a „csodámra” jártak. Aztán a tanító nénim, Pacsi Ili néni felfedezte képességeimet, és ragaszkodott hozzá, hogy szüleim beírassanak a zeneiskolába. Csizmadia Mária „kezei közé” kerültem, aki bevezetett a zene csodálatos birodalmába. Alaposan megtanította a zenei betűvetést és olvasást, meg aztán ő készített fel később az egyetemi felvételire is. Neki és kedves zongoratanárnőmnek, László (Apáti) Enikő néninek rengeteget köszönhetek.

Ifjúkoromban sok éven át énekeltem a Siófoki Városi Gyermekkórusban, ahol szólista voltam. Nagyszerű külföldi utazásokban lehetett részem a gyerekkarral: legcsodásabb élményem a velencei Szt. Márk téri rögtönzött koncert…

A „szerelembe esés”

Magánénekesi tanulmányaimat a Pécsi Egyetem ének-zene tanár, karvezetés szakán kezdtem 1992-ben (az évek folyamán tanáraim voltak: B. Bánfai Beáta, Jani Gabriella, Pilláry Endréné és Marosvári Péter; kamarazene-tanáraim Gönczy László, Kircsi László és Erdélyi Zoltán voltak). Már az első hetekben világossá vált számomra, hogy ha éneklés, akkor csakis régizene! Egy szentendrei régizenei kurzus alkalmával megismerkedtem Kónya István lantművésszel, akitől nemcsak az első kottáimat és hangfelvételeimet kaptam, de bemutatott a Magyar Régizenei Társaság elnökének, Virágh Lászlónak is – és akkor „megpecsételődött a sorsom”. Ő lett az énekmesterem. Megbecsült és szeretett tanáromtól historikus énektechnikát, stílusismeretet és előadásmódot tanultam Rognoni és Maffei traktátusai alapján (17. század).

Fantasztikus ez a világ! Megunhatatlan és felülírhatatlan számomra!

Az évek folyamán aztán számos mesterkurzuson vettem részt itthon és külföldön – a legszebb emlékeim nagy részét ezeken gyűjtöttem (tanáraim voltak: Edit Siegfried-Szabó, Ayala Sicron, James Ottaway, Andrew Parrott, Hajnal Ildikó, Kiss Noémi).

Alkalmanként énekeltem az Ars Renata Szóló-énekegyüttesben és a Purcell Kórusban, és kisebb-nagyobb fellépéseken. 1998-ban magánének diplomahangversenyt adtam Pécsett, remek muzsikus-barátokkal.

Aztán elsodort az élet...

Pályakezdés kulturális menedzserként, majd újabb tanulmányok és új utak következtek: média, politika, remek munkahelyek, nagyszerű kihívások… Közben meghoztam egy – akkor legjobbnak tűnő – döntést, így nem fejeztem be a 95%-os készültségű, egyetemi ének-zene tanár, karvezetés szakos tanulmányaimat Pécsett. Azóta bánom… Szerencsére épp a napokban, az ELTE-n elfogadták az ének-zene tanár MA-képzés bemeneti feltételeként a korábbi tanulmányaimat, így lehetőséget kaptam a „sorstól”, hogy pontot tegyek egy körmondat végére.

Zenei ismereteim mellé felnőttképzési és művelődési menedzser, valamint politikai szakértő egyetemi diplomát, továbbá felsőfokú újságírói és televíziós szerkesztői végzettséget szereztem. Most pedig koragyermekkori zenei nevelés szakon végzek posztgraduális tanulmányokat. Tanulok, tanulok, tanulok, fejlődöm, alakulok, változom…

De a szerelem, az ÉNEKLÉS, megmaradt.

Fővárosi tartózkodásom alatt több éven keresztül a Pesti (Belvárosi) Ferences Templom szólistája voltam, ahol liturgikus énekesi szolgálatot is teljesítettem a Scholában, valamint 2004-ben szólistaként közreműködhettem J.S. Bach János-passiójának előadásában. Teljesült egy régi álmom…

Manapság

Jelenleg – sajnos csak nagy ritkán adódik rá lehetőségem – templomokban énekelek. Tóka Szabolcs és Tóka Ágoston orgonaművészekkel lépek fel, de örömmel vállalok és szervezek világi és kamarazenei produkciókat is. Szívemhez az angol reneszánsz consort-muzsika és az itáliai manierizmus áll a legközelebb. Legkedvesebb komponistáim: Dowland, Purcell, Caccini, Grandi, Frescobaldi, Monteverdi – a zseniális, örök Bach mellett…

Repertoárom: templomi és udvari muzsika (szóló és kamarazene) a középkortól Mozartig.

Persze azért van egy-két érdekes és örömteli, könnyedebb feladatom is: tavaly októberben a "Csárdáskirálynő jazz ritmusban" c. produkció énekese voltam az Apáti Dixieland Band-del,(Siófok, Teátrum Kávéház), idén augusztusban pedig a Stefánia Fesztiválon lesz fellépésem ugyanezzel a zenekarral: népszerű kuplékat és sanzonokat fogok énekelni augusztus 7-én, szombaton, 21 órától (Siófok, Fő tér?), amelyre már most, szeretettel meghívlak!

Küldetésem

Az éneklés mellett a kodályi elvek szerinti kisgyermekkori zenei nevelést tekintem szívügyemnek: az országos Ringató-hálózat védjegyes foglalkozásvezetőjeként 3 év alatti gyermekeknek és szüleiknek tartok énekes-játékos foglalkozásokat Siófokon és környékén, valamint Daloló zeneóvoda néven zenei képességfejlesztő foglalkozásokat vezetek 3-5 éves gyermekek részére (bővebben itt olvashatsz ezekről: www.gaboradrienn.hu). Hangképző-tanárként pedig a Kálmán Imre Műhelyben igyekszem átadni a fiataloknak énektechnikai és előadói ismereteimet.

Énekesi elkötelezettségem oka:

Hiszem, hogy mindazt a tehetséget és tudást, amivel bármennyire is rendelkezem, azért kaptam, hogy a hangommal és a lényemmel Isten fényességét és örömét közvetítsem az emberek felé. Nehezen tudom szavakba önteni, milyen boldogságot jelent számomra Isten házaiban énekelni az Úrnak és a lelki vigasztalásra, feltöltődésre, örömre vágyó embereknek… Ezért is választottam „ars poeticámul”:

„Cantabo Domino in vita mea…”